Lámpások

Kitalátor
Mostanában újra divat lett a pedagógusok (Kovács László őszinteségű) sajnálata, a "pedagógus szakma becsületének" gyászolása, főként azért, mert a rendszerváltás után a felsőoktatás mesterséges felduzzasztása, majd az alapoktatás libszoc leépítése, valamint a megnyíló határok miatt rengetegen végeznek főleg Nyugaton fizikai vagy alantas munkát, az itteni fizetésüknek még mindig a többszöröséért (a költségeiket hagyjuk!).

A pedagógus pálya nem szakma, hanem hivatás. A rendszerváltás, kivált a 2010-es kormányváltás valójában nem sokat tudott már ártani a hivatás presztízsének.
Amikor Pozsgay Imre minisztériuma megkapta az oktatásügy állami irányításának feladatkörét, akkor, 1980-81 körül született az alábbi "vicc"(?):
Egyik nap sofőr nélkül, "rangrejtve" akart egy kicsit kocsikázni az országban, hogy meghallgassa az embereket, miről és hogyan beszélnek. Mivel kevés volt a benzinje, ezért megállt egy benzinkútnál. Ahogy szállt ki, már ott is termett a benzinkutas:
- Jó reggelt, Pozsgay elvtárs! Tele parancsolja? Lemoshatom az ablakokat? Megnézzem a keréknyomást és az olajszintet?
- Honnan ismer maga engem, jóember?
- Tudja, én is pedagógus voltam, és a fizetés itt se több, de a borravaló a fizetés többszöröse.
Megy tovább, valahol egy vidéki városkában megáll egy kávéra. Ahogy leül, odapattan a pincérnő:
- Jó reggelt, Pozsgay elvtárs! Mit hozhatok? Ajánlhatok egy kis finom süteményt is a kávéhoz?
- Honnan ismer maga engem, drága hölgyem?
- Tetszik tudni, én is pedagógus voltam, de abból nem tudtam megélni, és itt a borravalóval már kocsit is vettem.
Ahogy a tenyerébe temeti az arcát, megérzi, hogy hajnal óta a sok stressztől kinőtt a borostája. A következő nagyközségben a férfifodrász előtt vezet az út, megáll és belép.
- Jó napot, Pozsgay elvtárs! Nyírás lesz, vagy borotválás?
- Honnan tudja ön, hogy én ki vagyok?
- A helyzet az, hogy pedagógus voltam, elváltam, és a gyerektartás elvitte a fele fizetésemet, muszáj volt valami jobban fizető helyet keresni.
És így tovább, a zöldségpiacon, az étteremben, de még a közúti ellenőrzés során, egyenruhában is mindenütt pályaelhagyó pedagógusokat talált.
Hazafelé menet akart inni még egy kávét, de ahogy kiszállt a kocsiból, elé pattant egy fiatal hölgy, aki ruházata és sminkje alapján az egyik legősibb fizetett női foglakozást végezhette. (Nem, nem szoptatós dajka volt.)
- Szép jó napot, Pozsgay elvtárs! Van kedve egy laza menetre?
- Na hagyjon békén! Csak nem azt akarja mondani, hogy maga is pedagógus volt?
- Hogyhogy voltam? Most is az vagyok, csak van egymás után két lyukasórám!
 

"Persona non grata"2019.02.14. 11:10

Tollbamondás2019.02.20. 08:40

Transzdemokrácia2019.02.25. 13:55

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?