Boldogok

Kitalátor

"Tanár úrnak tisztelettel jelenjük, az osztály létszáma 26 fő, igazoltan hiányzik Bárdos, Csontos, Kalabányi, Kmetz, Madácsi, Szakács, Tóth Endre."

Osztályfőnökünk, Fürj Ferenc, a pedagógus-zseni, a legendás bő félezer éves finkei kántortanító-dinasztia egyik utolsó tagja néhány évvel azután, hogy végeztünk, meghalt.

Igen, "ivarilag szegregált" fiúosztály volt. Azok is fiúk, azaz most már (még?) férfiak ("Mi az hogy?! Nagyon is!"), akik talán lányosnak tűnnek a képen 14-15 éves korukban.

Két előszűrés és egy, a későbbi egyeteminél jóval nehezebb, 4 órás írásbeli felvételi után kerülhettünk, hetediktől Mezőkövesdre. Mi lettünk kiválasztva abban az évjáratban Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, hogy mint a "fizikai dolgozók tehetséges gyermekei" "a jövő szocialista értelmisége" legyünk. Falusi, többségében körzetes iskolákból válogattak ki minket, hogy Mezőkövesden kollégiumban lakjunk, és egy olyan iskolába járjunk, amely oktatástechnikai felszereltségében, tanárai képzettségében megállta volna a fővárosban, vagy bármely megyeszékhelyen is a helyét.

Fedőnevünk kísérleti matematika szak volt. Minden nap volt matematika óránk, hetente hatszor, mert akkor a szombat fél-munkanap volt.  Rajtunk, velünk bizonyították be, hogy a halmazelméletet és a kombinatorikát általános iskolások is megérthetik.

Havonta egyszer volt "rendes" hazautazás. Strébereknek és/vagy közel lakóknak többször is. A kollégiumunknak a hivatalos neve Általános Iskolai Nevelőotthon volt, a katolikus "nagy templom" mellett  (mert volt ott egy (Jézus Szíve) "Kistemplom" is, ami híresebb volt, különösen a híre "matyó búcsúról") osztoztunk egy épületen egy sörlerakattal. Mindenki "Kiskoli"-nak hívta, mert az igazi, a "Nagy" kollégium a Szent (munkásmozgalmi nevén I.) László Gimnázium kollégiuma volt. Enni oda, abba a kollégiumba jártunk, és mivel akkor még a munkára való értékelvű nevelés létezett, és nem a gyermekmunka tilalma, meg a HACCP, ezért vacsora után mi mosogattunk, elvileg szigorú beosztás alapján, ami azért volt jó, mert mások helyett is lehetett menni. "Slamposság enyhíti a diktatúrát!" Szinte minden este ott mosogattunk Kálmánnal. Örökké éhes, sovány kamaszként jól jött a mosogatás végén az a kis maradék vagy meglepetés, amit a konyhás nénik mindig összekészítettek, legalábbis nekünk, akik rendszeresen és mindig rendesen dolgoztunk. Persze az ebédnél is a nagyobb, jobb falat jutott, és ha repetát kértünk, az is szinte mindig eredményes volt. Különösen a (kupa-) szerdai mosogatást vettem át szívesen, mert más napokon nem kaptunk öt forintnál többet, néha még annyit sem, csak egy "bélást", vagy két kiflit, esetleg csak egy Muki-csokit, de a meccsek idejére néha még 10 forintot is megadtak a rajongók. Engem meg már akkor sem érdekelt a foci. Csak viszonyításként: a cukrászüzletben 2,30 volt egy krémes, 2,80 egy kis üveges üdítő, 40 fillér egy kifli, és a trafikban 70 fillér egy Muki csoki, amíg lehetett kapni, de az már egy másik történet, amit az Angyaldekameronban kellene elolvasni.

A projektet - mint később megtudtam - a BAZ megyei MSzMP Pártbizottsága jegyezte. Negyedik gimiben félévtájt többoldalas kérdőívet kellett a középiskolai igazgatóinknak kitölteni rólunk, visszacsatolásként. Az enyémet megmutatta az igazgatónőm, talán csak az ivari fejlődésem állomásaira és az ahhoz kapcsolódó méret-adataimra nem voltak részletesen kíváncsiak. Vajon hol lehetnek azok a káderlapok? Készült-e jelentés, értékelés és hol lehet azt elolvasni? Mennyire volt eredményes a projekt, hány fizikai dolgozói származásból lett értelmiségi, hányból szocialista és hányan kerültek e két halmaz szűk metszetébe?

Az osztályban 26-an voltunk. Már heten meghaltak közülünk. A lobogó lelkű költő, Pisti halálán talán nem is döbbentem meg annyira, pedig nagyon fájt, az egyetemen évfolyamtársam is volt. Költősors Magyarországon. A másik hat viszont az átlaghoz képest példásan nyugodt, kiegyensúlyozott, megbízható volt kiskamasz korában. Robit a rák vitte el, Pisti valami vízi-balesetet szenvedett. Józsi története szinte már tipikus. Hosszú évekig javította polgári alkalmazottként a rendőrök autóit, de aztán, amikor úgy pont a kétszerese lett a fizetése, ő is beöltözött. Kellett a pénz, hiszen megnősült, építkezett, gyereket nevelt, tehát elvállalta a pesti szolgálatot, kommandós lett. Néhány, a tévében bemutatott rendőrségi video-felvételen látni is véltem jellegzetes mozgását, ahogy vitte és használta az univerzális ajtónyitót, azaz a faltörő kost. Ő ki tudta nyitni vele az ajtókat, nem dörömbölgetett vele, és nem a reteszt elhúzó háziasszonyt rongálta, mint egykor bajtársa Csepelen a Tomcat-műbalhénál. A rendőrségi szolgálat ember- és kapcsolatpusztító hatása aztán tönkretette az ő házasságát is, és mire "az emberélet útjának felénél" új egzisztenciát teremtett volna (hiszen a szakközépiskola befejezésétől a rendőrségen dolgozott, nyugdíjba készült), közlekedési balesetben meghalt. Ő is tragikus hirtelenséggel. Ha nem ütik el, lett volna 30 éves osztálytalálkozónk is.

Az egykor mindig vidám sportember "Mogyorót", Lacit nem is tudom, miben halt meg, de azt mondták, akkorra már nem volt vidám és nem is sportolt.
Ők már az első és eddig egyetlen 40 éves találkozóról is igazoltan hiányoztak.

Igazán híres közszereplő csak a gyerekkorunktól funckióhalmozó (úttörő-rajparancsnok, osztálytitkár stb.) Csontos Jancsiból lett, aki, hogy úgy mondjam, nem lett az a tipikus szocialista értelmiségi, mert nem lopta el, amihez hozzáfért, hanem író, költő, újságíró, filmrendező, esztéta, lapok alapítója, akinek publicisztikai munkássága volt a legközismertebb. A liberálbolsevik kormány azóta is vitatott többséggel végrehajtott totális hatalomátvétele után azonnal kimetszették a Duna Tv kommunikációs igazgatói posztjából, de még a Heti Válaszból is el kellett tűnnie. Olvasni évekig elsősorban a Magyar Nemzetben, látni főként a HírTv-ben lehet, majd a "G-nap" után a Magyar Időkben és az Echo tévében. Fogalmazása választóvíz, mint a tömény salétromsav, mert a "valóság"- és egyéb "sókhoz" szocializálódott közönség azóta sem képes felfogni mondatait, ugyanis többnyire jóval több, mint öt szóból és két tagmondatból álltak. Én csak kiemelkedően értelmes (ténylegesen értelmiségi, nemcsak diplomás) rajongóival találkoztam, senkitől nem hallottam még egyetlen cikkéről sem, hogy "hubbammegazhúvajó". Pedzegette ő a találkozón is a gyilkos kórt, mellyel már együtt élt, de mivel egyrészt nem látszott semmi rajta, másrészt gyógyult már ki olyanból egy másik barátom is, nem is vettem róla tudomást.

Mondjuk ő se nagyon, mert pár héttel a halála előtt még internetes folyóirat alapításán fáradozott, és ha végén csak egy-egy mondatos, de végig vitriolos publicisztikáit az utolsó napjaiig beküldte. Temetésére hárman mentünk el: Attila, Kálmán és én. Szintén gyerekkorától barátja, Balog Zoltán akkori miniszter is búcsúztatta, neki is elcsuklott a hangja közben többször is, hiába volt a lelkészi és a közszereplői rutin.

Aztán most Endre. A kezdeményezésemet több mint felkarolva ő szervezte meg az osztálytalálkozót, és megígérte a következő megszervezését is. "Becsapott minket!" Nem érte meg az unokáit sem, pedig már nagyon várta. Erre a nyárra is tervezett valami "félidős", úgymond előkészítő jellegű találkozót, pont azért, mert Jancsi is elment. A ő temetésére is hárman jutottunk el az egykori osztályból, Lajos, Sándor és én. Meg még szintén bő háromszázan, kb. mint a Jancsiéra. Még a kínai főnökei, kollégái is tiszteletüket tették. Földön járó praktikus gondolkodása, humora és azonnali tettrekészsége miatt rengetegen szerették, a beosztottai is.

Hiányoznak.

 

 

https://kitalator.blogstar.hu/./pages/kitalator/contents/blog/70045/pics/lead_800x600.png
 

"Persona non grata"2019.02.14. 11:10

Tollbamondás2019.02.20. 08:40

Transzdemokrácia2019.02.25. 13:55

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?